A trilógia záró fejezetének főszereplői Erzsó és Szabi. Meg kell mondanom, hogy nagy öröm, hogy mindhárom pár engedélyt adott a fotók publikálására, külön köszönet mindannyiuknak érte! Ebben a kiscsaládban már két szép gyermek foglalja le a pár mindennapjait, volt szerencsém megörökíteni mindkettő keresztelőjét is, így visszajáró (léleknek) fotósnak számítok náluk már. Szabi ismert fotós, így külön megtiszteltetés, hogy a családjukkal együtt ennyiszer megbíztak bennem.
Kerek öt év telt el az esküvő óta, és őszintén a fotók úgy érlelődtek, mint a nemes bor, visszanézve őket szinte úgy érzem, mintha tegnap nyomtam volna meg az expógombot. Valójában így tudom tesztelni azt, amit a pároknak mondogatok minden találkozáskor: hogy ezeknek a fotóknak nem rögtön az esküvő után van igazán értékük, hanem hosszú évek múltán, amikor már szűk lesz az esküvői ruha, szeretteink közül néhányan már nincsenek közöttünk, az egykor naivan játszó kisgyermekek felnőttek, átéltünk már együtt bút és örömöt, és gyermekeink kíváncsian kérdezik, hogy milyen volt az esküvőtök, milyen voltál, mikor menyasszony voltál, Anya, milyen voltál, mikor vőlegény voltál, Apa. És akkor megnézitek a fotókat és együtt sírtok és együtt nevettek a pillanatokon, együtt csodálkoztok, hogy milyen szép volt Anya és milyen elegáns volt Apa.
Na de hosszúra sikerült a szöveg, hadd nézzük, milyen is volt Erzsó és Szabi esküvője, szokás szerint őszinte pillanatokból, csak semmi póz, semmi beállítás. Végülis a fotókat ők csinálták, én csak ott voltam, hogy megörökítsem. Erzsó és Szabi, boldog évfordulót, örök boldogságot kívánok nektek és családotoknak, és köszönöm, hogy megbíztatok bennem!
Gyönyörű, lendületes, megható fotók!
VálaszTörlés