Eszter és Andor esküvője

Vannak a többszáz fős, népes esküvők, és van néha az olyan szűk körű egybekelés, ahol a fotós jelenléte akár két teljes százalékponttal is megdobja a létszámot. Ilyen volt Eszter és Andor esküvője is, és őszintén szólva, imádnivaló volt. Zakuszka, házi süti, mindenféle kencefice, levendulalikőr és még ki tudja, hány házi finomság fogadott a csíkdelnei csűr árnyékában, a zöld kertben, gyönyörű naplementében. A templomra sem véletlenül esett a választás: Eszter építészmérnök, így a történelmi falak különösen szép keretet adtak a szertartásnak. A találkozásaink és az esküvő napja alatt megismerve őket, nem is tudnám másként elképzelni a nagy napjukat: szűk körben, a barátok és a család között, egy csűr udvarán, tábortűz mellett. Pont úgy, ahogy hozzájuk illik.

Eszter és Andor, kívánom, hogy a közös életetek is ilyen legyen: otthonos, szerethető, tele a saját kis hagyományaitokkal, jó emberekkel és olyan estékkel, amelyeknél nem kell több egy tábortűznél és egymás társaságánál.

Rita és Alpár esküvője

Sok-sok ragályos nevetés, egy ritka szép helyszín, modern táncbemutató, tortavágás a sötétben a fényfüzérek alatt, chill a szabadban, spontán breaktánc, hamburger a töltött káposzta helyett, és egy olyan pár, aki mindezt egy helyre összehozta. Röviden: ilyen volt Rita és Alpár esküvője.

Amikor a szervezés előtt megkérdeztem tőlük, mit várnak az esküvői fotóstól, ezt írták: "Hogy elkapja a meghitt, vicces, különleges pillanatokat. Hogy észrevétlen legyen, ne feszélyezzen, de mégis legyen ott mindenhol." Remélem, sikerült megfelelnem ennek. Másnap hajnalban ugyanis olyan memóriakártyákkal indultam haza, amelyek pontosan ilyen pillanatokkal voltak tele. Őszintén szólva fogalmam sincs, volt-e bármi, ami nem a tervek szerint alakult. Ha volt is, én semmit sem vettem észre belőle. Kívülről nézve ez a nap egyszerűen kerek volt.

Rita és Alpár, kívánom, hogy a közös életetek is őrizze meg ezt a könnyedséget, ezt a sok nevetést és azt a természetességet, ami az egész napot végigkísérte!

Kata és Csaba esküvője

Egyre nehezebb közhelyek nélkül írni az esküvőkről. Ott vannak az örök kifejezések: érzelmek, könnyek, mosolyok, vidámság, hatalmas buli. Nézzük inkább, miről szólt Kata és Csaba esküvője ezeken túl. Volt benne hosszú utazás Szováta és Gyergyószentmiklós között, hűvös szél, és gyerekek, akiknek az energiája tényleg végtelennek tűnt. Voltak pillanatok, amikor szinte megállt az idő, például amikor a Kodály Zoltán Népfőiskola kórusa énekelt nekik, vagy amikor a cserkészek sorfala között vonultak végig.

És végül, bármennyire is próbálom kerülni a közhelyeket, mégis azok a pillanatok maradtak meg legerősebben, amikor Kata és Csaba egymásra néztek. Szerencsére ez elég sokszor megtörtént ahhoz, hogy a készülődéstől a buli végéig rengeteg kedvenc fotóm szülessen belőle.

Kata és Csaba, kívánom, hogy a közös történetetekben még nagyon sok ilyen „megáll az idő” pillanat legyen, minden zaj, utazás, szél és rohanás közepette is!

Krisztina és Gellért esküvője

A szezon első esküvője mindig különleges. Hónapok után újra visszarázódni a készülődés jól ismert rutinjába: akkuk feltöltve, ing kivasalva, dátumok szinkronizálva, kártyák formázva. És persze az a klasszikus éjféli riadás, hogy nehogy elaludjak. Aztán elindul a nap, minden a helyére kerül, és mire észbe kapok, már több ezer fotóval a kártyákon indulok haza.

Krisztina és Gellért esküvője igazi powerstartja volt a 2026-os szezonnak. Végtelen energia, könnyek és nevetések, az Autostop MS fantasztikus koncert-bulija, no meg Krisztina koncentrált lendülete Gellért nyugodt jelenlétével egyensúlyban – végig ilyen volt a nap hangulata. És azt hiszem, annak a rengeteg papírmadárnak a hajtogatása közben már előre lezajlott egy kisebb csapatépítő is. Egy ilyen hétvége után mindig nehéz kicsit „kiszállni” a történetből. Még napokkal később is visszaköszönnek apró jelenetek, bizonyos pillanatok érzései. Krisztina és Gellért, jó volt látni, mennyire természetesen működtök együtt, kívánom, hogy ezt a nyugodt egymásra hangoltságot sok év múlva is ugyanígy őrizzétek meg!

És bár a szezon már javában tart, minden leendő menyasszonynak és vőlegénynek is kívánom, hogy az esküvőtök napja tényleg olyan legyen, amilyennek megálmodtátok. Legyen benne öröm, egy kis káosz, sok nevetés, meghatódás, felszabadultság, és amikor majd évekkel később visszanézitek a fotókat, újra ugyanazt érezzétek, mint ott és akkor.

Andrea és Kálmán esküvője

Andrea és Kálmán esküvője búcsúztatta számomra a 2025-ös évet, jócskán az ideálisnak tartott tavasz–nyár–őszi szezonon kívül, egy decemberi napon. Minden esküvőnek van egy alaphangulata, amit az első tíz percben magamba szívok, és ami aztán végigkísér a fotózás során. Náluk ez a csendes, elegáns öröm volt, a gyakran felszínre törő érzelmekkel együtt. A first lookban annyi minden benne volt kettőjük kapcsolatáról, hogy néha szinte pluszban éreztem magam, és a polgári szertartáson is sok szép gondolat hangzott el. Aztán jött a buli: rock, klubzene, repülő hajak, és a többi már történelem, fotókban megőrizve.

Andi és Kálmán, örvendek, hogy a fotósotok lehettem, és kívánom, hogy a közös életetek egy nagy, izgalmas KalAnd legyen!

Zita és Péter esküvője

Cápák, macik és laza jókedv kísérte Zita és Péter esküvőjét. A kézzel rajzolt borítékok és menüdíszek, a főasztalt figyelő horgolt macik, a két plüsscápa, amelyek még a tortán is visszaköszöntek, mind-mind szerves részei voltak a személyiségüknek és a kapcsolatuknak. A két táncos produkció pedig szenzációs volt, különösen az est végi meglepetés, amikor a beharangozott menyecsketáncra készülő vőfély kezében szó szerint megállt a tál, amikor meglátta a pirosba átöltözött Zitát. Ez mindenkit váratlanul ért, beleértve a fotóst is – és szerintem még a főasztalon ülő két horgolt macit is. Két ilyen kreatív embertől nem is képzeltem volna mást. Fantasztikus őszi esküvőt fotózhattam: szép emberi jelenetekkel, letisztult szertartással és rengeteg vidámsággal.

Zita és Péter, hosszú házaséletet és még sok ilyen vidám pillanatot kívánok nektek!

Tímea és Vajk esküvője

Bevallom, nagyon kíváncsi lettem, amikor Tímea és Vajk levelében a helyszínt olvastam. Csíkszentkirály, Bakalja, Kultúrcsűr? Van ott rendezvényterem? Van, de eddig ott esküvő nem volt, a helyszín nekem semmit sem mondott. Így utólag annál többet mond, többek közt azt is, hogy két kreatív ember így tud mindenki számára emlékezetes esküvőt szervezni. Ok, a fabudi és a nyáj is segítettek, hogy ne feledjük a helyet, de az, amit a mező közepén álló csűrből kihoztak, még sokat látott fotós szememnek is különleges lett. Ők díszítették, szívük-lelkük, személyiségük és kezük munkája van benne minden részletben, amit a fotókon láthattok. Vajk fotósként is tevékenykedik, ezért külön megörvendtem, hogy dokumentarista stílusomért kerestek meg, éreztem, hogy itt igazán elememben lehetek és elkapott pillanatokból építhettem fel a történetet. A menyasszonyi készülődésnél meg az a természetesség, ami Tímeát körüllengte, segített megerősíteni az érzést. Rengeteg maszka, gyermekekkel, falubeliekkel, kollégákkal mutatta meg, hogy biza a mező közepén is megtalál az, akinek igazán jelentesz valamit.

Sok boldogságot, Tímea és Vajk, és kívánom, hogy életetek legyen végig ilyen kreatív és legyetek mindig ilyen emberekkel körülvéve!

Gyopár és Hunor esküvője

Szeretem a népi viseletet, rá van írva a nép, a hely történelme, és akár évszázadokra tud visszanyúlni, mesélni egy ilyen öltözet. Gyopár és Hunor esküvője két irányból mutatott fel hagyományos ruházatot és szokásokat, Gyimes és Felcsík színei keveredtek szemet gyönyörködtető kavalkádban. Ráadásul a templomban történtek annyira tele voltak érzelemmel, mint amilyent ritkán látni. És még ott volt a lagzi, ahol a család, a barátok, a zenésztársak egész éjjel diktálták a tempót. Emlékezetes esküvőnek lehettem megörökítője.

Nagy öröm volt ott lenni és megörökíteni ezt a napot. Gyopár és Hunor, örök boldogságot kívánok nektek, legyen életetek annyira igazi, mint az esküvőtök!

Ágnes és Levente esküvője

Ha minden szezon így indulna, esküszöm, nyár végére rózsaszín felhőn lebegnék: Ágnes és Levente esküvője olyan nap volt, ahol nemhogy fotózni, de csak úgy ott lenni is öröm volt. Már az első perctől tiszta volt, hogy itt nem egy "mindent a képekért" nap következik, hanem egy igazi, megélt, szeretettel teli esemény. Mégis a legjobb az egészben az volt, hogy nemcsak a pár volt 100%-ban jelen, hanem mindenki körülöttük is. Nem tudnám megmondani, hol volt a legtöbb szeretet: talán a készülődés csendes nevetéseiben, a meghitt szertartáson, a beszédek alatt vagy amikor az a komplett zsák gabona záporozott rájuk. Valaki a beszédek során azt mondta, hogy ők egész életükben egymást keresték, ez pedig minden mozdulatukon, minden tekintetükön és minden tánclépésükön érződött. Apropó meghatottság: a Facebookon ígértem, hogy elmesélem, mitől hatódtak meg könnyekig a szertartáson. Ágnes édesanyjának kórusa egy csodaszép dalt adott elő, és hát... ott a levegő is sűrűbb lett egy pillanatra.

Ágnes és Levente, köszönöm, hogy részese lehettem a napotoknak. Maradjatok mindig ilyen szépen együtt rezgő páros, pont, mint aznap voltatok!

Enikő és Zsolt esküvője

Enikő és Zsolt esküvője pontosan az a típus volt, amely minden tekintetben emlékezetes maradt – és nagyot szólt, szó szerint is. Van, aki szűk családi körben mondja ki az igent, és van, aki több mint ötszáz fős vendégsereggel, hotelszobákkal, profi táncosokkal, nehézfüsttel, buborékfújóval, folyamatos programokkal, három videóssal, két fotóssal, forgó csillagszóróval és világító rudakkal ünnepel – és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. Mindenki másképp fejezi ki, hogy együtt szeretné leélni az életét, és Enikőék ezt felejthetetlen látványossággal tették.

Egy dolgot biztosan nem mondhatok: hogy unatkoztam volna. A nap minden perce pörgött, mindig történt valami, és itt tényleg nem kellett keresnem a témát, az magától jött. Az ilyen események nemcsak a pár számára felejthetetlenek, hanem számomra is, hiszen ritkán adatik meg, hogy ennyire sokszínű és grandiózus pillanatokat örökíthessek meg. Kihívás volt, ugyanakkor izgalmas tapasztalat is, hiszen új helyszíneken dolgozhattam. Ez pedig az a ritka esküvő, ahol nem tudok kiemelni egyetlen ikonikus fotót, mert túl sok volt belőle.

Enikő és Zsolt, kívánom nektek, hogy a közös életetek is olyan legyen, mint az esküvőtök: tele pezsgéssel, örömteli pillanatokkal és felejthetetlen élményekkel!

Melinda és Tibor esküvője

Még a 2024-es szezonban fotóztam Melinda és Tibor esküvőjét, a programot Csíkszeredában kezdve és a természet közepén, a kápolnásfalusi Magic Harghita Resortban folytatva a lagzival. Melinda energiával és vidámsággal teli természete vezette nagy nap hangulatát, főleg a táncparketten, inspirálva a násznép java részét. Tiborral kiegészítik egymást, egyik a kimértebb, csendesebb fél, a másik pedig Melinda. :)

Fun fact: a szakmában dolgozó fotós-videós kollégák jól tudják, hogy minden esküvő kezdeti 1 órája a legnehezebb, amikor megpróbáljuk elfogadtatni jelenlétünket a résztvevőkkel, átesünk a bemutatkozáson és azon, hogy tekintetek követnek mindenfelé. Melinda és Tibor esküvőjén ezt a fázist kiküszöbölte az, hogy az egyik kolléga násznagyként is szerepelt (ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy amikor a zakó rajta volt, akkor násznaggyá vált, amikor meg nem, akkor videósként működött). Így már első pillanattól a feszélyezett légkör helyett a családias hangulat fogadott, és ugye ne is mondjam, hogy könnyebb volt így a fotózás. Mint mindig, ez esetben is nehéz volt úgy válogatni blogra egy esküvő képanyagát, hogy átfogó legyen és ne essek túlzásokba.

Melinda és Tibor, remélem, hogy hosszú évek múltán újra átélhetitek az esküvőt a fotók által, és örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

Eszter és Levente esküvője

Sok-sok kincset érő pillanat és mozzanat volt Eszter és Levente esküvőjén, nehéz ennyi fotóval visszaadni mind, de hátha végignézitek ti is. Már csak azért is megéri, mert az idei év egyik legjobb visszajelzését kaptam Esztertől és Leventétől, hadd idézzem:

„Hihetetlen hangulatuk van, kb 6-7x nézegettük végig, első két alkalommal barátokkal, akik szintén odáig voltak a fotóktól. Nagyon szeretjük, hogy vannak rendhagyó és izgalmas szögekből készült képek, azt hogy sok a fotó gyerkőcökről. Nekem személy szerint az öltöztetések, a torta-csokor momentum és az utolsó rend bulis a kedvencem, egy az egyben adják a hangulatot, de nagyon szeretem a kis összenézéseket elkapó pillanatfotókat is. A kis meglépős kreatív fotósorozatban is vannak meseszép képek. Meglepődtem, hogy mennyit kacagunk a fotókon, tudom, hogy boldogok és jókedvűek voltunk az esküvőn, de talán így, hogy látjuk magunkat kívülről, még jobban bebizonyosodik, hogy úgy sikerült minden, mint ahogy elképzeltük, a fotók pedig 10x olyan jól, mint a mi fejünkben. Sasszemed van, bár ezt már biztos mondták neked, és minimum két rajongód is!”

Csodajó szombati nappal zártam a 2024-es esküvői szezont, persze az idén is minden esküvő szuper volt, tele olyan pillanatokkal, amire jó lesz emlékezni, megmutatni barátoknak, gyermekeknek, unokáknak. A fotós is ember, feltölti a tél előtt a sok megtapasztalt érzelem, szeretet – na meg a júliusi 35 fok, amiből jó lett volna félretenni novemberre legalább 10-et. Mindenkinek, aki az idén kötötte életét össze a párjával és ezt a blogot nézegeti-követi, kívánok örökké tartó boldogságot! És persze azoknak is, akik mögött évtizedek állnak, minket se kerüljön el a szeretet.

Beatrix és Lehel esküvője

Lehetséges esküvőt és lagzit csinálni terebélyes menyasszonyi ruha, fátyol, öltözésnél-előkészületeknél fotós, első tánc, torta, szószóló, bérelt autó, tüzijáték, menyasszonyi tánc, csokordobás nélkül is. Nem mondom, hogy a felsoroltak rossz dolgok lennének, mert az esküvői hagyományoknak biza megvan a helye, de ez esetben nem hiányzott egyik sem. Visszatekintve szerencsésnek érzem magam, hogy Beatrix és Lehel esküvőjét én fotózhattam, az egyszerű, meghitt református ceremóniától kezdve a féktelen buli végéig. Rég volt, hogy ilyen szabadon fotózhattam a történetet, hogy nem kellett programhoz igazodnom. Csak azok a gyorsan tűnő pillanatokon kellett résen legyek, amikor a pár magára és egymásra talált a buli közben. Ja és nézzétek meg azt a helyszínt, hát nem csodás? Ez a Petry Estate Winery Kelementelkén.

A szokásos jókívánsággal zárom a bevezetőt: Beatrix és Lehel, azzal a jókedvvel és lazasággal menjetek végig az életen, amit az esküvőtökön láthattam. Sok boldogságot nektek!

Abigél és Botond esküvője

Hőségriadó! Vörös kód! Az év legmelegebb napján kelt egybe Abigél és Botond Marosvásárhelyen. Valószínűleg a fotós bírta a legrosszabbul a hőséget, de nem is csoda, mert a csíki "kellemes" 30 fok helyett 40 fokot kellett kibírjak. Árnyékban! Közben természetesen fotóztam is, emlékeket alkottam egy olyan esküvőn, ahol a sok jóbarát, a szerető család, a fantasztikus zene miatt tömött táncparkett, a jól működő légkondi, na meg a hideg sör és a fagyis pult tette elviselhetővé a kánikulát. Abigél és Botond mindketten képzőművészek, érdemes megkeresni azt a pillanatot, amikor Botond lerajzolta Abigélt – ugyan a stílust nem ismerem, de egy perc alatt, a menyasszonya hátán, ki tudja mennyi pia után, ez nagyon komoly teljesítmény.

Abigél és Botond, azt kívánom, hogy sok-sok szépet alkossatok együtt az életben, és mindig ilyen boldogok legyetek!

Erzsó és Szabi esküvője

A trilógia záró fejezetének főszereplői Erzsó és Szabi. Meg kell mondanom, hogy nagy öröm, hogy mindhárom pár engedélyt adott a fotók publikálására, külön köszönet mindannyiuknak érte! Ebben a kiscsaládban már két szép gyermek foglalja le a pár mindennapjait, volt szerencsém megörökíteni mindkettő keresztelőjét is, így visszajáró (léleknek) fotósnak számítok náluk már. Szabi ismert fotós, így külön megtiszteltetés, hogy a családjukkal együtt ennyiszer megbíztak bennem.

Kerek öt év telt el az esküvő óta, és őszintén a fotók úgy érlelődtek, mint a nemes bor, visszanézve őket szinte úgy érzem, mintha tegnap nyomtam volna meg az expógombot. Valójában így tudom tesztelni azt, amit a pároknak mondogatok minden találkozáskor: hogy ezeknek a fotóknak nem rögtön az esküvő után van igazán értékük, hanem hosszú évek múltán, amikor már szűk lesz az esküvői ruha, szeretteink közül néhányan már nincsenek közöttünk, az egykor naivan játszó kisgyermekek felnőttek, átéltünk már együtt bút és örömöt, és gyermekeink kíváncsian kérdezik, hogy milyen volt az esküvőtök, milyen voltál, mikor menyasszony voltál, Anya, milyen voltál, mikor vőlegény voltál, Apa. És akkor megnézitek a fotókat és együtt sírtok és együtt nevettek a pillanatokon, együtt csodálkoztok, hogy milyen szép volt Anya és milyen elegáns volt Apa.

Na de hosszúra sikerült a szöveg, hadd nézzük, milyen is volt Erzsó és Szabi esküvője, szokás szerint őszinte pillanatokból, csak semmi póz, semmi beállítás. Végülis a fotókat ők csinálták, én csak ott voltam, hogy megörökítsem. Erzsó és Szabi, boldog évfordulót, örök boldogságot kívánok nektek és családotoknak, és köszönöm, hogy megbíztatok bennem!

Annamari és Csaba esküvője

Kronológiailag visszafelé haladva, a Geréd-család legkisebb leányának esküvője idején éppen lazítottak a világjárvány miatt behozott tiltásokon. Annamari és Csaba egybekelésén erősen érződött, hogy a székely nem szereti a bezártságot, mindenki úgy mulatott, mintha nem nemrég söpört volna végig a világon valami, ami megváltoztatta az életünket. És volt ott sok csók, még a pap bácsi háta mögött is, rejtve – megszámolhatjátok a fotókon, hogy mennyi –, és örömkönnyek, a legnagyobb nővér, Ibolya pedig bebizonyította, hogy ő tudja a legjobban kibontani a pezsgőt (lásd a saját esküvőjét is). Nemsokára jelentkezem a harmadik lány esküvőjével is, addig is Annamarinak és Csabának így kívánok nagyon sok boldogságot, még évek távlatából is!

Ibolya és Hunor esküvője

Úgy gondolom, hogy annak az esélye, hogy három lánytestvér esküvőjét mind ugyanaz a fotós örökítse meg, elég alacsony, nekem valahogy mégis sikerült. Ibolya és Hunor szezonnyitó esküvőjén harmadszor láttam az apát, aki oltárhoz vezeti lányát, ugyanabban a faluban, ugyanabban a templomban. Ösztönösen vártam ugyanazt a pillanatot, amit már kétszer tapasztaltam: amint szívből megöleli gyermekét. Még a fény is ugyanaz volt, huhh, borzongás. Mégsincs két ugyanolyan esküvő, amint azt a három fotóriport tanúsítja.

Ezzel a bejegyzéssel – ahogy nálunkfelé mondják – megkerüli a szekér a lovakat, az első két történetet ugyanis a harmadik után szeretném megosztani. Addig is íme tehát Ibolya és Hunor esküvőjének krónikája. Ibolya és Hunor, a pillanatok a tiétek, kívánom, hogy ilyen érzelmekketel teli életetek legyen még hosszú évekig!

Hajnalka és Tamás esküvője

Ha újra kellene szervezzem az esküvőmet, határozottan olyant szeretnék, mint amilyen a Hajnalkáé és Tamásé volt: klisék és elvárások nélküli, könnyed és szabad, vidám és zajos, őszinte és igazi. Szeretném, hogy lehessen lefeküdni a fűbe, élvezni a naplementét egy pokrócon és későig táncolni a csűrben a barátokkal és a családdal. A végén még az se baj, ha a lopást gyűjtögetős játékkal büntetik, csak a zene legyen ilyen jó és a kaja ennyire kérje, hogy kerülj még egyet a svédasztalnál. Azt se bánnám, ha éjjel hideg lenne, mert ilyenek a hegyeink, megszoktuk már, különben is azért találták fel az alkoholt, nem?

De jó is volt Hajnalka és Tamás esküvője! Remélem, a fotók által egy kicsit ti is mindannyian részt vehettek benne. Hajnalka és Tamás, köszönöm az élményt, elememben éreztem magam, örök boldogságot kívánok nektek!

Hanga és Csaba esküvője

Még a fotókat sem látták, máris ezt írta Hanga: „25 év alatt először nem éreztem kényelmetlenül magam, amikor fotóztak”. Ki sem tudom fejezni, mennyire simogatja az ilyen visszajelzés a fotós lelkemet. Ott jártam Hanga és Csaba esküvőjén, ahol még sohasem: Szászrégenben. Valahogy ezt a vidék eddig kimaradt a portfóliómból, de remélem lesz még alkalmam ott fotózni. Tetszett a nyíltság, barátságosság, amivel mindenki fogadott, annak ellenére, hogy teljes ismeretlenként érkeztem. Szeretem, ha az emberek nem rejtik a komolyság maszkja alá az érzelmeiket, itt pedig nem volt hiány belőlük. A vajdaszentiványi rendezvényteremnél szebbet pedig keresve sem találhattak volna, volt ott sátor, tópart, fák és lovarda – ezt ki is használták a barátok, amikor Hangát ellopták, lásd a fotók közt. És befejezésül hadd mondjak valami örök igazságot: az szereti egymást igazán szépen, aki úgy néz a párjára, mint Hanga és Csaba egymásra. Főleg lassú tánc közben, de amúgy a nap minden pillanatában.

Más nem maradt hátra, mint hogy Küldetésben-stílusban örök boldogságot kívánjak nektek, Hanga és Csaba!

Júlia és Róbert esküvője

Fotográfiailag nem volt ingerszegény Júlia és Róbert esküvője. Sok jóbarát, sok kisgyerek, népes család és egy meggypiros veteránautó – kell ennél több? :) Ja, igen, és Szováta egy szép májusi napon – szóval minden adott volt Júlia és Róbert álomesküvőjéhez. Nekem személy szerint mindig is gyengém, ha az emberek ki tudják mutatni az érzelmeiket, itt pedig ebből nem volt hiány, főleg Júlia részéről. Nevetés, könnyek, nevetés, erről szólt az a nap, így lett örökké emlékezetes. Jó volt az esküvőtöket fotózni, örök boldogságot kívánok nektek, Júlia és Róbert!

(Képzeljétek el, milyen arcom lett volna, ha azt a piros autót elvihettem volna egy körre!)