Gyopár és Hunor esküvője

Szeretem a népi viseletet, rá van írva a nép, a hely történelme, és akár évszázadokra tud visszanyúlni, mesélni egy ilyen öltözet. Gyopár és Hunor esküvője két irányból mutatott fel hagyományos ruházatot és szokásokat, Gyimes és Felcsík színei keveredtek szemet gyönyörködtető kavalkádban. Ráadásul a templomban történtek annyira tele voltak érzelemmel, mint amilyent ritkán látni. És még ott volt a lagzi, ahol a család, a barátok, a zenésztársak egész éjjel diktálták a tempót. Emlékezetes esküvőnek lehettem megörökítője.

Nagy öröm volt ott lenni és megörökíteni ezt a napot. Gyopár és Hunor, örök boldogságot kívánok nektek, legyen életetek annyira igazi, mint az esküvőtök!

Ágnes és Levente esküvője

Ha minden szezon így indulna, esküszöm, nyár végére rózsaszín felhőn lebegnék: Ágnes és Levente esküvője olyan nap volt, ahol nemhogy fotózni, de csak úgy ott lenni is öröm volt. Már az első perctől tiszta volt, hogy itt nem egy "mindent a képekért" nap következik, hanem egy igazi, megélt, szeretettel teli esemény. Mégis a legjobb az egészben az volt, hogy nemcsak a pár volt 100%-ban jelen, hanem mindenki körülöttük is. Nem tudnám megmondani, hol volt a legtöbb szeretet: talán a készülődés csendes nevetéseiben, a meghitt szertartáson, a beszédek alatt vagy amikor az a komplett zsák gabona záporozott rájuk. Valaki a beszédek során azt mondta, hogy ők egész életükben egymást keresték, ez pedig minden mozdulatukon, minden tekintetükön és minden tánclépésükön érződött. Apropó meghatottság: a Facebookon ígértem, hogy elmesélem, mitől hatódtak meg könnyekig a szertartáson. Ágnes édesanyjának kórusa egy csodaszép dalt adott elő, és hát... ott a levegő is sűrűbb lett egy pillanatra.

Ágnes és Levente, köszönöm, hogy részese lehettem a napotoknak. Maradjatok mindig ilyen szépen együtt rezgő páros, pont, mint aznap voltatok!

Enikő és Zsolt esküvője

Enikő és Zsolt esküvője pontosan az a típus volt, amely minden tekintetben emlékezetes maradt – és nagyot szólt, szó szerint is. Van, aki szűk családi körben mondja ki az igent, és van, aki több mint ötszáz fős vendégsereggel, hotelszobákkal, profi táncosokkal, nehézfüsttel, buborékfújóval, folyamatos programokkal, három videóssal, két fotóssal, forgó csillagszóróval és világító rudakkal ünnepel – és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. Mindenki másképp fejezi ki, hogy együtt szeretné leélni az életét, és Enikőék ezt felejthetetlen látványossággal tették.

Egy dolgot biztosan nem mondhatok: hogy unatkoztam volna. A nap minden perce pörgött, mindig történt valami, és itt tényleg nem kellett keresnem a témát – az magától jött. Az ilyen események nemcsak a pár számára felejthetetlenek, hanem számomra is, hiszen ritkán adatik meg, hogy ennyire sokszínű és grandiózus pillanatokat örökíthessek meg. Kihívás volt, ugyanakkor izgalmas tapasztalat is, hiszen új helyszíneken dolgozhattam. Ez pedig az a ritka esküvő, ahol nem tudok kiemelni egyetlen ikonikus fotót – mert túl sok volt belőle.

Enikő és Zsolt, kívánom nektek, hogy a közös életetek is olyan legyen, mint az esküvőtök: tele pezsgéssel, örömteli pillanatokkal és felejthetetlen élményekkel!

Melinda és Tibor esküvője

Még a 2024-es szezonban fotóztam Melinda és Tibor esküvőjét, a programot Csíkszeredában kezdve és a természet közepén, a kápolnásfalusi Magic Harghita Resortban folytatva a lagzival. Melinda energiával és vidámsággal teli természete vezette nagy nap hangulatát, főleg a táncparketten, inspirálva a násznép java részét. Tiborral kiegészítik egymást, egyik a kimértebb, csendesebb fél, a másik pedig Melinda. :)

Fun fact: a szakmában dolgozó fotós-videós kollégák jól tudják, hogy minden esküvő kezdeti 1 órája a legnehezebb, amikor megpróbáljuk elfogadtatni jelenlétünket a résztvevőkkel, átesünk a bemutatkozáson és azon, hogy tekintetek követnek mindenfelé. Melinda és Tibor esküvőjén ezt a fázist kiküszöbölte az, hogy az egyik kolléga násznagyként is szerepelt (ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy amikor a zakó rajta volt, akkor násznaggyá vált, amikor meg nem, akkor videósként működött). Így már első pillanattól a feszélyezett légkör helyett a családias hangulat fogadott, és ugye ne is mondjam, hogy könnyebb volt így a fotózás. Mint mindig, ez esetben is nehéz volt úgy válogatni blogra egy esküvő képanyagát, hogy átfogó legyen és ne essek túlzásokba.

Melinda és Tibor, remélem, hogy hosszú évek múltán újra átélhetitek az esküvőt a fotók által, és örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

Eszter és Levente esküvője

Sok-sok kincset érő pillanat és mozzanat volt Eszter és Levente esküvőjén, nehéz ennyi fotóval visszaadni mind, de hátha végignézitek ti is. Már csak azért is megéri, mert az idei év egyik legjobb visszajelzését kaptam Esztertől és Leventétől, hadd idézzem:

„Hihetetlen hangulatuk van, kb 6-7x nézegettük végig, első két alkalommal barátokkal, akik szintén odáig voltak a fotóktól. Nagyon szeretjük, hogy vannak rendhagyó és izgalmas szögekből készült képek, azt hogy sok a fotó gyerkőcökről. Nekem személy szerint az öltöztetések, a torta-csokor momentum és az utolsó rend bulis a kedvencem, egy az egyben adják a hangulatot, de nagyon szeretem a kis összenézéseket elkapó pillanatfotókat is. A kis meglépős kreatív fotósorozatban is vannak meseszép képek. Meglepődtem, hogy mennyit kacagunk a fotókon, tudom, hogy boldogok és jókedvűek voltunk az esküvőn, de talán így, hogy látjuk magunkat kívülről, még jobban bebizonyosodik, hogy úgy sikerült minden, mint ahogy elképzeltük, a fotók pedig 10x olyan jól, mint a mi fejünkben. Sasszemed van, bár ezt már biztos mondták neked, és minimum két rajongód is!”

Csodajó szombati nappal zártam a 2024-es esküvői szezont, persze az idén is minden esküvő szuper volt, tele olyan pillanatokkal, amire jó lesz emlékezni, megmutatni barátoknak, gyermekeknek, unokáknak. A fotós is ember, feltölti a tél előtt a sok megtapasztalt érzelem, szeretet – na meg a júliusi 35 fok, amiből jó lett volna félretenni novemberre legalább 10-et. Mindenkinek, aki az idén kötötte életét össze a párjával és ezt a blogot nézegeti-követi, kívánok örökké tartó boldogságot! És persze azoknak is, akik mögött évtizedek állnak, minket se kerüljön el a szeretet.

Beatrix és Lehel esküvője

Lehetséges esküvőt és lagzit csinálni terebélyes menyasszonyi ruha, fátyol, öltözésnél-előkészületeknél fotós, első tánc, torta, szószóló, bérelt autó, tüzijáték, menyasszonyi tánc, csokordobás nélkül is. Nem mondom, hogy a felsoroltak rossz dolgok lennének, mert az esküvői hagyományoknak biza megvan a helye, de ez esetben nem hiányzott egyik sem. Visszatekintve szerencsésnek érzem magam, hogy Beatrix és Lehel esküvőjét én fotózhattam, az egyszerű, meghitt református ceremóniától kezdve a féktelen buli végéig. Rég volt, hogy ilyen szabadon fotózhattam a történetet, hogy nem kellett programhoz igazodnom. Csak azok a gyorsan tűnő pillanatokon kellett résen legyek, amikor a pár magára és egymásra talált a buli közben. Ja és nézzétek meg azt a helyszínt, hát nem csodás? Ez a Petry Estate Winery Kelementelkén.

A szokásos jókívánsággal zárom a bevezetőt: Beatrix és Lehel, azzal a jókedvvel és lazasággal menjetek végig az életen, amit az esküvőtökön láthattam. Sok boldogságot nektek!

Abigél és Botond esküvője

Hőségriadó! Vörös kód! Az év legmelegebb napján kelt egybe Abigél és Botond Marosvásárhelyen. Valószínűleg a fotós bírta a legrosszabbul a hőséget, de nem is csoda, mert a csíki "kellemes" 30 fok helyett 40 fokot kellett kibírjak. Árnyékban! Közben természetesen fotóztam is, emlékeket alkottam egy olyan esküvőn, ahol a sok jóbarát, a szerető család, a fantasztikus zene miatt tömött táncparkett, a jól működő légkondi, na meg a hideg sör és a fagyis pult tette elviselhetővé a kánikulát. Abigél és Botond mindketten képzőművészek, érdemes megkeresni azt a pillanatot, amikor Botond lerajzolta Abigélt – ugyan a stílust nem ismerem, de egy perc alatt, a menyasszonya hátán, ki tudja mennyi pia után, ez nagyon komoly teljesítmény.

Abigél és Botond, azt kívánom, hogy sok-sok szépet alkossatok együtt az életben, és mindig ilyen boldogok legyetek!

Erzsó és Szabi esküvője

A trilógia záró fejezetének főszereplői Erzsó és Szabi. Meg kell mondanom, hogy nagy öröm, hogy mindhárom pár engedélyt adott a fotók publikálására, külön köszönet mindannyiuknak érte! Ebben a kiscsaládban már két szép gyermek foglalja le a pár mindennapjait, volt szerencsém megörökíteni mindkettő keresztelőjét is, így visszajáró (léleknek) fotósnak számítok náluk már. Szabi ismert fotós, így külön megtiszteltetés, hogy a családjukkal együtt ennyiszer megbíztak bennem.

Kerek öt év telt el az esküvő óta, és őszintén a fotók úgy érlelődtek, mint a nemes bor, visszanézve őket szinte úgy érzem, mintha tegnap nyomtam volna meg az expógombot. Valójában így tudom tesztelni azt, amit a pároknak mondogatok minden találkozáskor: hogy ezeknek a fotóknak nem rögtön az esküvő után van igazán értékük, hanem hosszú évek múltán, amikor már szűk lesz az esküvői ruha, szeretteink közül néhányan már nincsenek közöttünk, az egykor naivan játszó kisgyermekek felnőttek, átéltünk már együtt bút és örömöt, és gyermekeink kíváncsian kérdezik, hogy milyen volt az esküvőtök, milyen voltál, mikor menyasszony voltál, Anya, milyen voltál, mikor vőlegény voltál, Apa. És akkor megnézitek a fotókat és együtt sírtok és együtt nevettek a pillanatokon, együtt csodálkoztok, hogy milyen szép volt Anya és milyen elegáns volt Apa.

Na de hosszúra sikerült a szöveg, hadd nézzük, milyen is volt Erzsó és Szabi esküvője, szokás szerint őszinte pillanatokból, csak semmi póz, semmi beállítás. Végülis a fotókat ők csinálták, én csak ott voltam, hogy megörökítsem. Erzsó és Szabi, boldog évfordulót, örök boldogságot kívánok nektek és családotoknak, és köszönöm, hogy megbíztatok bennem!

Annamari és Csaba esküvője

Kronológiailag visszafelé haladva, a Geréd-család legkisebb leányának esküvője idején éppen lazítottak a világjárvány miatt behozott tiltásokon. Annamari és Csaba egybekelésén erősen érződött, hogy a székely nem szereti a bezártságot, mindenki úgy mulatott, mintha nem nemrég söpört volna végig a világon valami, ami megváltoztatta az életünket. És volt ott sok csók, még a pap bácsi háta mögött is, rejtve – megszámolhatjátok a fotókon, hogy mennyi –, és örömkönnyek, a legnagyobb nővér, Ibolya pedig bebizonyította, hogy ő tudja a legjobban kibontani a pezsgőt (lásd a saját esküvőjét is). Nemsokára jelentkezem a harmadik lány esküvőjével is, addig is Annamarinak és Csabának így kívánok nagyon sok boldogságot, még évek távlatából is!

Ibolya és Hunor esküvője

Úgy gondolom, hogy annak az esélye, hogy három lánytestvér esküvőjét mind ugyanaz a fotós örökítse meg, elég alacsony, nekem valahogy mégis sikerült. Ibolya és Hunor szezonnyitó esküvőjén harmadszor láttam az apát, aki oltárhoz vezeti lányát, ugyanabban a faluban, ugyanabban a templomban. Ösztönösen vártam ugyanazt a pillanatot, amit már kétszer tapasztaltam: amint szívből megöleli gyermekét. Még a fény is ugyanaz volt, huhh, borzongás. Mégsincs két ugyanolyan esküvő, amint azt a három fotóriport tanúsítja.

Ezzel a bejegyzéssel – ahogy nálunkfelé mondják – megkerüli a szekér a lovakat, az első két történetet ugyanis a harmadik után szeretném megosztani. Addig is íme tehát Ibolya és Hunor esküvőjének krónikája. Ibolya és Hunor, a pillanatok a tiétek, kívánom, hogy ilyen érzelmekketel teli életetek legyen még hosszú évekig!

Hajnalka és Tamás esküvője

Ha újra kellene szervezzem az esküvőmet, határozottan olyant szeretnék, mint amilyen a Hajnalkáé és Tamásé volt: klisék és elvárások nélküli, könnyed és szabad, vidám és zajos, őszinte és igazi. Szeretném, hogy lehessen lefeküdni a fűbe, élvezni a naplementét egy pokrócon és későig táncolni a csűrben a barátokkal és a családdal. A végén még az se baj, ha a lopást gyűjtögetős játékkal büntetik, csak a zene legyen ilyen jó és a kaja ennyire kérje, hogy kerülj még egyet a svédasztalnál. Azt se bánnám, ha éjjel hideg lenne, mert ilyenek a hegyeink, megszoktuk már, különben is azért találták fel az alkoholt, nem?

De jó is volt Hajnalka és Tamás esküvője! Remélem, a fotók által egy kicsit ti is mindannyian részt vehettek benne. Hajnalka és Tamás, köszönöm az élményt, elememben éreztem magam, örök boldogságot kívánok nektek!

Hanga és Csaba esküvője

Még a fotókat sem látták, máris ezt írta Hanga: „25 év alatt először nem éreztem kényelmetlenül magam, amikor fotóztak”. Ki sem tudom fejezni, mennyire simogatja az ilyen visszajelzés a fotós lelkemet. Ott jártam Hanga és Csaba esküvőjén, ahol még sohasem: Szászrégenben. Valahogy ezt a vidék eddig kimaradt a portfóliómból, de remélem lesz még alkalmam ott fotózni. Tetszett a nyíltság, barátságosság, amivel mindenki fogadott, annak ellenére, hogy teljes ismeretlenként érkeztem. Szeretem, ha az emberek nem rejtik a komolyság maszkja alá az érzelmeiket, itt pedig nem volt hiány belőlük. A vajdaszentiványi rendezvényteremnél szebbet pedig keresve sem találhattak volna, volt ott sátor, tópart, fák és lovarda – ezt ki is használták a barátok, amikor Hangát ellopták, lásd a fotók közt. És befejezésül hadd mondjak valami örök igazságot: az szereti egymást igazán szépen, aki úgy néz a párjára, mint Hanga és Csaba egymásra. Főleg lassú tánc közben, de amúgy a nap minden pillanatában.

Más nem maradt hátra, mint hogy Küldetésben-stílusban örök boldogságot kívánjak nektek, Hanga és Csaba!

Júlia és Róbert esküvője

Fotográfiailag nem volt ingerszegény Júlia és Róbert esküvője. Sok jóbarát, sok kisgyerek, népes család és egy meggypiros veteránautó – kell ennél több? :) Ja, igen, és Szováta egy szép májusi napon – szóval minden adott volt Júlia és Róbert álomesküvőjéhez. Nekem személy szerint mindig is gyengém, ha az emberek ki tudják mutatni az érzelmeiket, itt pedig ebből nem volt hiány, főleg Júlia részéről. Nevetés, könnyek, nevetés, erről szólt az a nap, így lett örökké emlékezetes. Jó volt az esküvőtöket fotózni, örök boldogságot kívánok nektek, Júlia és Róbert!

(Képzeljétek el, milyen arcom lett volna, ha azt a piros autót elvihettem volna egy körre!)

Kinga és Barni esküvője

Hű, de rég kérdeztem rá Kingáéktól, hogy blogolhatom-e a fotókat! Mea culpa, hogy lassan megy nekem a bejegyzések elkészítése, pedig ezt az esküvőt mindenképp meg szerettem volna mutatni. Még tavaly nyáron, már szinte egy éve volt Kinga és Barni nagy napja, és ami miatt számomra emlékezetes marad, az a személyiségük. Mindig igyekszem, hogy fotóimon megtalálják magukat a párok, erre figyelek egész nap, viszont Kinga és Barni részéről nem volt nehéz dolgom. Mint folt a zsákra, úgy találnak egymáshoz, vidám-nevetős, extrovertált személyiségük meghatározta az egész esküvő és mulatság hangulatát. Kedvenc fotóim között részemről kakukktojás a néhány beállított fotó, de a régi iskolájukban készült, így szervesen a kapcsolatuk része az is. Kinga és Barni, örvendek, hogy a fotósotok lehettem, és örökké tartó boldogságok kívánok nektek!

Kata és Zsolt esküvője

Kata és Zsolt a borospataki skanzenben keltek egybe, és azonkívül, hogy a szívemhez nagyon közel áll az a hely, több síkon is különleges volt az esküvőjük. A zenészek és a vőfély mind közel álltak az ünnepeltekhez, csak én és filmes kollégám voltunk kívülállók, de nem kellett sok idő elteljen, hogy mi se érezzük magunkat annak, ezért pedig a szuper társaság volt a felelős. Katáék kislánya természetesen a figyelem középpontjában állt, a többi gyermekkel együtt. Annyi csöppség volt a vendégseregben, hogy szuper zenei programot is szervezett csak nekik a vőfély és a zenekar. Élveztem minden pillanatát, remélem a fotókról is ez jön le. Kata és Zsolt, örvendek, hogy én fotózhattam az esküvőtöket, és örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

Kriszta és Örs esküvője

Annyira elhanyagoltam a blogolást, hogy már szégyellem. Milyen fotós az, aki elhanyagolja a munkája bemutatását? Szolgáljon mentségemül az, hogy nagyon kevés az időm. Így hát hadd emlékezzünk meg az új szezon kezdete előtt a tavalyi nyár egyik különleges esküvőjéről, hátha sikerül egy kis nyárízű jókedvet is becsempészni ebbe a hideg tavaszba.

Esküvőfotós karrierem legtöbbször és legtöbb időre elhalasztott esküvője volt a Krisztáé és Örsé. Első alkalommal azért, mert kisfiuk született, Iván, majd a világjárvány miatt ütemezték újra kétszer is. Végül mégis összejött, ha nem is úgy, ahogy eredetileg elképzelték, de így is ott voltak a Térség elemei a dekorban. Hogy mi is a Térség? Hardcore sci-fi rajongók biztosan tudják, a többiek számára talán elég annyi, hogy az egyik legjobb sorozat a műfajban, és az ifjú pár nagy rajongói. Persze Iván is a nap sztárja volt, pedig ő 2018-ban, amikor először beszéltünk Krisztával és Örssel az esküvőről, még nem is volt benne a programban. Zárszóként pedig: ilyen felszabadult párost még életemben nem láttam, ez meg is látszik a fotókon, úgyhogy hadd meséljenek azok. Kriszta és Örs, örülök, hogy ott lehettem veletek a nagy napon, hálás vagyok, hogy annyi ideig kitartottatok mellettem és örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

Réka és Pityu esküvője

E beszámoló írása előtt végignéztem újra Réka és Pityu esküvői képeit, és bevillant – mint Proust-nak a madeleine-ízre a gyerekkori emlékek –, hogy miért is szeretek esküvőket fotózni. Embereket örökíthetek meg életük egyik legfontosabb pillanatában, pozitív energiákkal telített napon. Kell ennél több? Egy kicsit engem is feltölt, ha a mindennapi problémáktól elszakadva mosolyt, örömkönnyeket, jó hangulatot tapasztalok. És az se baj, ha a Réka és Pityu által megálmodott téli esküvő nem jött össze, mert így a havas hangulat helyett a tavasz vidámsága keretezhette a fotókat. Este pedig, noha az áprilisi hidegben még elkelt a télikabát házon kívül, a lagzin egy fantasztikus zenekarral és vendégsereggel forrt a hangulat. Illusztrálom: mond az, hogy RHCP – Under the Bridge valamit? Na, ez a szám a pár kedvence és ezt tanulta meg értük az Autostop MS.

De meséljenek inkább a fotók. Én, a hagyományt tartva, örök boldogságot kívánok nektek, Réka és Pityu! És remélem, hogy a fotókat nézegetve éppen az Under the bridge refrénjében elhangzott „I don't ever wanna feel like I did that day” ellentétét fogjátok mindig érezni!

Zselyke és Benci esküvője

Húha. Poroljuk le ezt a blogot, s nem is akárhogy. Igen, működik még a "Küldetésben", alkotok még, ha kérdeztétek volna, és remélem a lendület ugyanaz maradt, mint volt. Leírtam, majd kitöröltem innen néhány sort, ami az elmúlt szinte két évről szólt volna, mert nincs miért szót vesztegessek rá. Mindenki másként élte meg és túl, biztos volt közöttetek, akinek pozitív változásokat is hozott az életébe, legyen az több testmozgás vagy több idő a családdal, vagy az "élet rövid" közhely értelmének átértékelése. Mindegy is, nézzük mindig a dolgok pozitív oldalát. Én sokat túráztam a családommal, talán az elmúlt húsz év alatt nem láttam annyi szép helyet, mint az elmúlt másfél évben. És talán ezért is szeretném megmutatni ennyire nektek Zselyke és Benci esküvőjét, akikkel együtt Csíkszereda szívében, a Márton Áron Főgimnáziumban, majd a Madarasi Hargita alatt ünnepeltük azt, hogy egymásra találtak valamikor a "marcis" éveikben, és talán semmi sem választja szét őket, míg a világ világ. Egy önfeledt pillanatokkal teli esküvőt hozok nektek távol maszkoktól, vírustól, karanténtól és az elmúlt és eljövendő időszak bizonytalanságától. Ez most az ők történetük fotókban, fogadjátok szeretettel, nézzétek jó kedvvel és talán egy kicsi irigységgel is. Hű, az a buli! És mennyi "Küldetésben"-pár egy helyen, akikkel jó volt újra találkozni! :)

Zselyke és Benci, az itt elindított hagyomány szerint azt kívánom, hogy legyetek mindig olyan boldogok, mint az esküvőtök napján, és ha nehézségekbe ütköztök az életetek során, talán ez a néhány fotó emlékeztet majd arra, hogy milyen is a boldogság!

2019 évzáró összefoglalója

Eljött ez a pillanat is, búcsúztatunk még egy évet és még egy évtizedet. (Jut eszembe, ezzel az évvel bezárólag kerek 10 éve fotózom esküvőket, ami ugyan csak egy szám, de legalább szép kerek.) Az előző évekhez hasonlóan ideje, hogy összefoglaljam ezt az eltelt esztendőt is, egymásra mosolygó párokkal, aranyhallal és teknőssel, szülőkkel és nagyszülőkkel, együtt és egymástól távol készülő menyasszonyokkal és vőlegényekkel, hatalmas bulikkal és persze rengeteg gyerekkel. A minap a csíki ünnepi dugóban az autóban csücsülve hallottam, hogy itt az ünnep, legyünk jók most egy kicsit. Tudom, hogy kicsit sarkítva van ez a jóság-fogalom, mert nincs az, aki 100% jó vagy rossz lenne (amúgy is, mit jelent, hogy jó vagy rossz?). De mondjuk, hogy értem, mire gondolt a rádiós, én meg úgy gondolom, hogy ne csak most legyünk "jók", hanem mindennap, folyamatosan, és ugyanígy az esküvőkre átvetítve, ne csak az életetek legboldogabb napján legyetek boldogok, hanem jusson egy kevés minden napra, főleg azokra, amikor a legborúsabb az ég, legtöbb a gond, nézzetek egymás szemébe úgy, mint az oltár előtt, mögöttetek a vendégsereggel és emlékezzetek arra, amit akkor éreztetek. Remélem a fotóimmal segíthetek emlékezni egy kicsit arra a nagy napra és azokra az érzésekre. Köszönöm az idei pároknak is, hogy engem választottak, és kívánok nekik és mindenkinek, aki ezt a bejegyzést olvassa, békés, boldog karácsonyt, valamint élményekben és egészségben gazdag új évet!

Kinga és Tamás esküvője

Az esküvői riport szépségét számomra az jelenti, hogy olyan töredékmásodpercekben rögzíthetem, bármi is történik azon a bizonyos nagy napon, amik esetleg elkerülhetik a résztvevők figyelmét, vagy amikre már másnap szinte senki sem emlékszik a nap izgalma után. És mivel minden esküvő más és más meglepetéseket hoz, soha nem lesz egyhangú vagy unalmas az, amit csinálok. Kinga és Tamás esküvőjén sok ilyen töredékmásodperc akadt lencsevégre, a jókedvű készülődéstől a vidámság szuperlativuszában tetőző lagzi végéig. Kinga és Tamás, örök boldogságot kívánok nektek! Nagyon örvendek, hogy én örökíthettem meg az esküvőtöket, a "Szuperül elkaptad a pillanatokat, öröm volt nézni őket és sokat kacagtunk." visszajelzés pedig sokat jelent nekem.