Cápák, macik és laza jókedv kísérte Zita és Péter esküvőjét. A kézzel rajzolt borítékok és menüdíszek, a főasztalt figyelő horgolt macik, a két plüsscápa, amelyek még a tortán is visszaköszöntek, mind-mind szerves részei voltak a személyiségüknek és a kapcsolatuknak. A két táncos produkció pedig szenzációs volt, különösen az est végi meglepetés, amikor a beharangozott menyecsketáncra készülő vőfély kezében szó szerint megállt a tál, amikor meglátta a pirosba átöltözött Zitát. Ez mindenkit váratlanul ért, beleértve a fotóst is – és szerintem még a főasztalon ülő két horgolt macit is. Két ilyen kreatív embertől nem is képzeltem volna mást. Fantasztikus őszi esküvőt fotózhattam: szép emberi jelenetekkel, letisztult szertartással és rengeteg vidámsággal.
Zita és Péter, hosszú házaséletet és még sok ilyen vidám pillanatot kívánok nektek!
