De szép dolog is az, amikor a távolba szakadt ifjú hazatér, hogy Csíksomlyón is áldást kérjen a házasságára, és itt keresztelje meg a gyermekeit. És nem utolsósorban azért is, hogy megmutassa a párja rokonságának, hogyan mulat a székely. Ha a pár távolról érkezik, mindig van bennem egy kis aggodalom: vajon mik az elvárásaik, mennyire tudok beolvadni az eseménybe, és hol mond csődöt az angoltudásom? Madison és Zoltán esetében azonban annyira természetes volt a fotós jelenléte, hogy néha talán túlságosan is sikerült eltűnnöm a figyelem elől. Ebben persze a két kislányuknak is nagy szerepe volt, akik a figyelmük száz százalékát lekötötték. A székelyruhák, a hintó és a néptáncbemutató igazán színessé tették a napot, ahogy az esti bulit is, ahol az Autostop MS ismét megmutatta, miért tartoznak a szakma legjobbjai közé.
Örülök, hogy én fotózhattam ezt az esküvőt, és részese lehettem ennek a napnak. Madison és Zoltán, ezzel a bejegyzéssel kívánok nektek én is örök boldogságot!
