Ha minden szezon így indulna, esküszöm, nyár végére rózsaszín felhőn lebegnék: Ágnes és Levente esküvője olyan nap volt, ahol nemhogy fotózni, de csak úgy ott lenni is öröm volt. Már az első perctől tiszta volt, hogy itt nem egy "mindent a képekért" nap következik, hanem egy igazi, megélt, szeretettel teli esemény. Mégis a legjobb az egészben az volt, hogy nemcsak a pár volt 100%-ban jelen, hanem mindenki körülöttük is. Nem tudnám megmondani, hol volt a legtöbb szeretet: talán a készülődés csendes nevetéseiben, a meghitt szertartáson, a beszédek alatt vagy amikor az a komplett zsák gabona záporozott rájuk. Valaki a beszédek során azt mondta, hogy ők egész életükben egymást keresték, ez pedig minden mozdulatukon, minden tekintetükön és minden tánclépésükön érződött. Apropó meghatottság: a Facebookon ígértem, hogy elmesélem, mitől hatódtak meg könnyekig a szertartáson. Ágnes édesanyjának kórusa egy csodaszép dalt adott elő, és hát... ott a levegő is sűrűbb lett egy pillanatra.
Ágnes és Levente, köszönöm, hogy részese lehettem a napotoknak. Maradjatok mindig ilyen szépen együtt rezgő páros, pont, mint aznap voltatok!
