Még a fotókat sem látták, máris ezt írta Hanga: „25 év alatt először nem éreztem kényelmetlenül magam, amikor fotóztak”. Ki sem tudom fejezni, mennyire simogatja az ilyen visszajelzés a fotós lelkemet. Ott jártam Hanga és Csaba esküvőjén, ahol még sohasem: Szászrégenben. Valahogy ezt a vidék eddig kimaradt a portfóliómból, de remélem lesz még alkalmam ott fotózni. Tetszett a nyíltság, barátságosság, amivel mindenki fogadott, annak ellenére, hogy teljes ismeretlenként érkeztem. Szeretem, ha az emberek nem rejtik a komolyság maszkja alá az érzelmeiket, itt pedig nem volt hiány belőlük. A vajdaszentiványi rendezvényteremnél szebbet pedig keresve sem találhattak volna, volt ott sátor, tópart, fák és lovarda – ezt ki is használták a barátok, amikor Hangát ellopták, lásd a fotók közt. És befejezésül hadd mondjak valami örök igazságot: az szereti egymást igazán szépen, aki úgy néz a párjára, mint Hanga és Csaba egymásra. Főleg lassú tánc közben, de amúgy a nap minden pillanatában.
Más nem maradt hátra, mint hogy Küldetésben-stílusban örök boldogságot kívánjak nektek, Hanga és Csaba!
0 comments: