Zsuzsa és Attila esküvője

Még tél volt és hó esett (és alig múltak el az ünnepek :) ), amikor Zsuzsával és Attilával a Szent Anna tó szikrázó jegén sikerült egy jókedvű – és nem utolsósorban medvementes – fotózást összehozni. És lám, a hónak már emléke sincs, az esküvő is lejárt, a fotók átadva, én pedig blogszöveget írva próbálok visszatekinteni a közelmúlt eme kis “darabjára”, ami Zsuzsa és Attila esküvője volt. Így, több, mint egy hónap távlatából újra át kell pörgessem a fotókat, hogy össze tudjam foglalni az eseményeket, és (sok backspace meg újrafogalmazás után) annyit írnék a nagy napról, hogy ez olyan esküvő volt, amelyről feltöltődve jöttem haza, tele pozitív energiával és ragályos jókedvvel, és már a fizikai fáradtság sem zavart. A többi részletet pedig meséljék el a képek.
Zsuzsa és Attila, megtisztelő, hogy engem választottatok fotósként, köszönöm a fincsi kávét és örök boldogságot kívánok a házaséletetekben!

2017 évzáró összefoglalója

Szokásom szerint kedvenc jegyes- és esküvői képeimmel búcsúzom az elmúlt esztendőtől, az újtól pedig csak annyit kérek, hogy semmivel se legyen rosszabb, mint az idei volt. 2017-ben szerencsém volt újabb fantasztikus embereket megismerni, ráadásul párban, ami a szakma egyik szépsége :). Kisebb-nagyobb szakmai sikerélmények is értek, viszont a legtöbbet mégis a párok pozitív visszajelzései számítottak. Köszönöm tehát a pároknak a bizalmat és a sok szép élményt, amit megörökíthettem! Követőimnek köszönöm, hogy mellettem álltak ebben az évben is! Mindenkinek, aki e sorokat olvassa, boldog új évet kívánok!

Bogi és Boti – jegyesfotózás

Emelje fel a kezét, akinek hiányzik a nyári napfény és annak melege. Az én kezem is fent van. Ez a bejegyzés ugyan már régóta megérett a közzétételre, de úgy gondolom, hogy legtöbbünknek most fog a legjobban esni, elnézve a kinti havas-szeles időt. Bogiról és Botiról szólnak a fotók, na meg egy emlékkereső nyári délutánról, Boti régi iskolájától kezdve Sepsiszentgyörgy központjáig és egy csodás naplementéig. Ragadjatok egy pohár forralt bort, húzzátok be a függönyt (amúgy sem egy szívderítő látvány ami most kint van), és nézegessetek napos-derűs-szerelmes nyári fotókat.

Andi és Szilárd – jegyesfotózás

Sokszor a hirtelen döntések a legjobbak. Így volt Andi és Szilárd jegyesfotózásával is, egyik nap megismerkedtünk, másnap a Kossuth-szikla tetejéről néztük a naplementét. Már aki nézte, mert ők egymásra, én pedig rájuk figyeltem. És a medvével sem futottunk össze, ami nem kis bónusz nálunkfelé egy tökéletes nap végére. Esküvőjük nagyon messzinek tűnik még, bár tudom, hogy amikor eljön a nagy esemény, olyan lesz, mintha a tegnap történt volna ez a fotózás. Remélem, hogy a nevetésből és jó hangulatból az esküvő napjára is jut bőven, addig is örvendek, hogy találkoztak útjaink.

Claudia és Kafka – jegyesfotózás

Kalandos jegyesfotózásnak jártunk végére Claudiával és Kafkával. Viharok járta vidékünk miatt többször halasztottuk el a fotózást, majd egyszer a jégeső is hazakergetett minket a hegytetőről, de nem adtuk fel. Ebben nagy szerepet játszott kettőjük optimizmusa és örökös derűt sugárzó hangulata, ami majd az esküvő napját is végigkísérte. A naplemente nem akart nekünk összejönni, így elhatároztuk, hogy korán kelünk. És lám, megérte, csodás fény és táj fogadott minket azon a szép nyári hajnalon, a Csíki medence és a Gyimesek völgyét elválasztó nyeregben. Akaratlanul is szimbolikusra sikerült a helyszín választása, a csíki legény és gyimesi lány találkozása a két völgyet elválasztó határon. Jobb és szebb nem is lehetett volna, mint ahogy esküvőjük napja sem. De arról majd később.

Réka és Janó esküvője

Kollégáknak fotózni valahogy olyan, mint kollégákkal focizni: csapatmunka egy már összerázódott csapatban. Mivel a másik énem nem esküvői fotós, ritka jó helyzetben vagyok, mert két rend kollégával áldott meg a sors, anélkül, hogy tudathasadásban szenvednék. Egyfelől ott vannak a fotósok és filmesek, a másik oldalon pedig az a kör, amelybe Réka és Janó is tartozik. Esküvőjüket fotózni szórakozás volt, még ha amúgy halálkomolyan is vettem a küldetést. Ugyanakkor jó volt látni kibontakozni a munkatársaim másik énjét, azt, amit ilyen eseményekre tartogatnak. Többek közt a szerelmet, amit ilyenkor szabad gyeplőre engednek, és a bulit, ami tart, egyre csak tart. Egy szó mint száz, Réka és Janó, örök boldogságot kívánok nektek! És még sok reggeli együttkávézást. ;)