Réka és Pityu esküvője

E beszámoló írása előtt végignéztem újra Réka és Pityu esküvői képeit, és bevillant – mint Proust-nak a madeleine-ízre a gyerekkori emlékek –, hogy miért is szeretek esküvőket fotózni. Embereket örökíthetek meg életük egyik legfontosabb pillanatában, pozitív energiákkal telített napon. Kell ennél több? Egy kicsit engem is feltölt, ha a mindennapi problémáktól elszakadva mosolyt, örömkönnyeket, jó hangulatot tapasztalok. És az se baj, ha a Réka és Pityu által megálmodott téli esküvő nem jött össze, mert így a havas hangulat helyett a tavasz vidámsága keretezhette a fotókat. Este pedig, noha az áprilisi hidegben még elkelt a télikabát házon kívül, a lagzin egy fantasztikus zenekarral és vendégsereggel forrt a hangulat. Illusztrálom: mond az, hogy RHCP – Under the Bridge valamit? Na, ez a szám a pár kedvence és ezt tanulta meg értük az Autostop MS.

De meséljenek inkább a fotók. Én, a hagyományt tartva, örök boldogságot kívánok nektek, Réka és Pityu! És remélem, hogy a fotókat nézegetve éppen az Under the bridge refrénjében elhangzott „I don't ever wanna feel like I did that day” ellentétét fogjátok mindig érezni!

Zselyke és Benci esküvője

Húha. Poroljuk le ezt a blogot, s nem is akárhogy. Igen, működik még a "Küldetésben", alkotok még, ha kérdeztétek volna, és remélem a lendület ugyanaz maradt, mint volt. Leírtam, majd kitöröltem innen néhány sort, ami az elmúlt szinte két évről szólt volna, mert nincs miért szót vesztegessek rá. Mindenki másként élte meg és túl, biztos volt közöttetek, akinek pozitív változásokat is hozott az életébe, legyen az több testmozgás vagy több idő a családdal, vagy az "élet rövid" közhely értelmének átértékelése. Mindegy is, nézzük mindig a dolgok pozitív oldalát. Én sokat túráztam a családommal, talán az elmúlt húsz év alatt nem láttam annyi szép helyet, mint az elmúlt másfél évben. És talán ezért is szeretném megmutatni ennyire nektek Zselyke és Benci esküvőjét, akikkel együtt Csíkszereda szívében, a Márton Áron Főgimnáziumban, majd a Madarasi Hargita alatt ünnepeltük azt, hogy egymásra találtak valamikor a "marcis" éveikben, és talán semmi sem választja szét őket, míg a világ világ. Egy önfeledt pillanatokkal teli esküvőt hozok nektek távol maszkoktól, vírustól, karanténtól és az elmúlt és eljövendő időszak bizonytalanságától. Ez most az ők történetük fotókban, fogadjátok szeretettel, nézzétek jó kedvvel és talán egy kicsi irigységgel is. Hű, az a buli! És mennyi "Küldetésben"-pár egy helyen, akikkel jó volt újra találkozni! :)

Zselyke és Benci, az itt elindított hagyomány szerint azt kívánom, hogy legyetek mindig olyan boldogok, mint az esküvőtök napján, és ha nehézségekbe ütköztök az életetek során, talán ez a néhány fotó emlékeztet majd arra, hogy milyen is a boldogság!

Panka keresztelője - Egy nap az Orbán család életéből

Rég nem publikáltam családi fotókat a blogon. Bár inkább esküvőket fotózok, nagyon sok esetben pár évvel később az újdonsült családok családi eseményein, gyerekeik keresztelőin is van szerencsém résztvenni. Ez a jelenlegi keresztelő is egy egykori esküvő folytatása, Erika és Ferenc esküvője négy éve volt, és azóta már két gyönyörű gyerkőc boldogítja mindennapjaikat. Panka keresztelési ünnepe egy meleg őszi napra esett, és megmaradt bennem, mert a szívekben is ugyanaz a melegség uralkodott, mint amit az őszi nap sugárzott. Minden családtag és meghívott a lehető legtermészetesebben élte meg ezt a napot, így ki tudtam élni magam az őszinte életképek készítésében. És mint minden családi esemény, egy keresztelő sokkal több annál, ami a templomban történik, kezdve a készülődés izgalmával és végződve az ünnepi ebéd vagy vacsora jókedvével. Végül is ez is csak egy nap az életünkből, és mint a többi, tele van a mindennapok rutinjának szépségeivel. Megeszi a gyermek a cipőkalanat? Ha van fotó róla, évek múlva is jót derül rajta a család. Mit keres a fotós nálatok, amikor még mindenki a tegnap hordott ruhákban próbálja összeszedni a családot a nagy esemény előtt? Azokat a pillanatokat, ami az otthon meghitt környezetében történik, mielőtt a nagy futás megkezdődne. A nagy pillanatok közötti pillanatokat, amikor az igazi cselekmény történik, a paraván mögötti részleteket, ami egy képriport hírértékét képviselik, és amik megmozgatnak valamit odabent azon felül, hogy "milyen szépek ezek a fotók".
Azokat a fotókat szeretem igazán, amelyekről magunkra ismerünk, még ha sokszor tagadjuk is. Azt vallom, hogy ne a kamerának mosolyogj, mert az soha nem fog igazinak tűnni neked sem, de nevess teli szájjal azon a viccen, amit rég nem látott barátod, ismerősöd sütött el. Az vagy te, és azt szeretném én megörökíteni. Ezért száműztem a blogról azokat a fotókat, amelyek úgy készültek, hogy én is beleszólhattam, és ezért fogok ezután is olyan pillanatokat közzétenni, amin az igazi embereket láthatjátok, történeteket mesélve olyan pillanatokban, amelyek megmozdítanak bent egy érzelmi kapcsolót. És remélem többen is fel fogják ismerni azt, hogy a fotó túl kell mutasson a pillanatnyilag trendinek elfogadott szépség fogalmán, és ki kell állja az idő tesztjét, hosszú évek múltán is ugyanazt az érzelmet kell kiváltsa, mint akkor, amikor először nézegettük.
Lehet, hogy nem pont itt, e keresztelői történetet megosztva kellett volna leírjam mindezt, de már régóta érlelődnek bennem ezek a gondolatok és ideje volt "papírra vetnem" őket. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, mit gondoltok erről?

Kinga és Tamás esküvője

Az esküvői riport szépségét számomra az jelenti, hogy olyan töredékmásodpercekben rögzíthetem, bármi is történik azon a bizonyos nagy napon, amik esetleg elkerülhetik a résztvevők figyelmét, vagy amikre már másnap szinte senki sem emlékszik a nap izgalma után. És mivel minden esküvő más és más meglepetéseket hoz, soha nem lesz egyhangú vagy unalmas az, amit csinálok. Kinga és Tamás esküvőjén sok ilyen töredékmásodperc akadt lencsevégre, a jókedvű készülődéstől a vidámság szuperlativuszában tetőző lagzi végéig.
Kinga és Tamás, örök boldogságot kívánok nektek! Nagyon örvendek, hogy én örökíthettem meg az esküvőtöket, a "Szuperül elkaptad a pillanatokat, öröm volt nézni őket és sokat kacagtunk." visszajelzés pedig sokat jelent nekem.

Gabi és Hunor esküvője

Szinte pontosan két éve volt annak, hogy a Mikó-várban először volt teljes esküvő, a szertartástól a dínomdánomig, a szabad ég alatt és mégis védett helyen, amikor újra az ódon falak közt visszhangzott a határozott igen, majd szólt a zene éjfélig és egy kicsit tovább is. A két esküvőben a közös vonás az, hogy mindkét pár jelen volt mindkettőn, és a fotós személye is változatlan maradt, ugyanis én voltam az a szerencsés, aki mindkét eseményt megörökíthette. Gabi és Hunor már két éve is szereplői lettek néhány jó fotónak, ezért annál is jobban esett, amikor felvették velem a kapcsolatot. mert azok a fotók egy szórakozni tudó és vágyó, de ugyanakkor az érzelmektől sem idegenkedő párost örökítettek meg. És most ők fogadták a vendégeket a várkapuban, ők mondtak igent örömkönnyek között az ősi falak árnyékában és táncoltak a fűben késő éjjelig, ők tették felejthetetlenné ezt a szép nyári napot. Gabi és Huni, élveztem esküvőtök minden pillanatát, köszönöm a megbízást és örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

Andrea és Szilárd esküvője

Andi és Szilárd esküvőjével startolt el számomra a 2018-as szezon. És nem is kezdődhetett volna jobban, mivel még tavalyi találkozásunk és a jegyesfotózás alatt egy belevaló párt ismertem meg személyükben, akik tudják, hogy mit akarnak, és az esküvő napjára is tudták, ebben a leosztásban: Andi tudta, hogy milyen dekort és zenét akar, Szilárd pedig tudta, hogy milyen fotóst szeretne – így lettem én az, aki megörökíthette a nagy eseményt. És ilyen lehet, amikor a csillagok állása és mindenféle misztikus tudományok szerint minden a legnagyobb rendben van, az idő tökéletes volt, a pap a szívükhöz szól, a zenész reggelig húzza. Nem szokásom kiemelni egy momentumot egy teljes történetből, de az érzelmes nyitótánc különösen tetszett.
Andi és Szilárd, őszintén kívánok nektek boldog házaséletet és örvendek, hogy engem választottatok!

Kamilla és Boti esküvője

Kamilla és Boti története premierekkel teliszőtt, különleges történet volt. Ez volt az első teljes esküvő a Mikó-várban, most volt ott az első keresztelő is, arról nem is beszélve, hogy eddig még nem volt példa jegyesfotózásra a Csíki Csobbanóban. Különleges volt a készülődés, az étel és a zene is. De végsősoron minden az egyszerűségtől volt különleges, és attól, amilyenek ők ketten: a megszokottból kitörni vágyó, lehetetlent nem ismerő, saját útjukat követő emberek. Szép volt látni, ahogy kiegészítik egymást (arra azért kíváncsi vagyok, hogy Marci kinek a személyiségét örökölte :)), és csak örvendeni tudok, hogy ez a két lélek egymásra talált. Kamilla és Boti, hálás vagyok, hogy esküvőtöket fotózhattam, és kívánom, hogy mindig ilyenek maradjatok!

Réka és Janó esküvője

Kollégáknak fotózni valahogy olyan, mint kollégákkal focizni: csapatmunka egy már összerázódott csapatban. Mivel a másik énem nem esküvői fotós, ritka jó helyzetben vagyok, mert két rend kollégával áldott meg a sors, anélkül, hogy tudathasadásban szenvednék. Egyfelől ott vannak a fotósok és filmesek, a másik oldalon pedig az a kör, amelybe Réka és Janó is tartozik. Esküvőjüket fotózni szórakozás volt, még ha amúgy halálkomolyan is vettem a küldetést. Ugyanakkor jó volt látni kibontakozni a munkatársaim másik énjét, azt, amit ilyen eseményekre tartogatnak. Többek közt a szerelmet, amit ilyenkor szabad gyeplőre engednek, és a bulit, ami tart, egyre csak tart. Egy szó mint száz, Réka és Janó, örök boldogságot kívánok nektek! És még sok reggeli együttkávézást. ;)

Kamilla és Boti – jegyesfotózás

Van fotós, aki feje fölött nem gyúl ki a villanyégő, ha egy pár azt mondja, hogy az uszodában ismerkedtek össze? Hát nekem kigyúlt, de igazából Kamilla és Boti maguk jöttek a javaslattal, hogy irány a Csobbanó, ott jegyesfotózzunk. És mentünk! A víz alatt más a világ, szokatlan, annyira szokatlan, hogy egy ideig levegő után kapkodtam (ennek persze más oka is volt). Gondolom a fotók magukért beszélnek, de annyit elmondhatok, hogy mindhármunk számára élmény, kaland és kihívás volt. Esküvőjük is különlegesnek ígérkezik, már várom!

Bogi és Zsombi esküvője

Még 2014 tavaszán kértek fel Bogi és Zsombi, hogy az akkor még pocaklakó Bigyóval készítsünk családi fotókat. Bigyó nem sokra rá Kincső néven látta meg a napvilágot, és bő két évvel később a szülei esküvőjén ő volt a fő programrendező, mint ahogy ezt egy kétéves kislánytól el is lehet várni. A program persze eseménydús volt, de ezt két ilyen aktív embertől, mint Bogi és Zsombi, nem is tudtam volna másként elképzelni. Módfelett örvendtünk a tiszta időnek, több okból is. Először, mert a szertartás szabadtéri volt. Másodsorban pedig azért, mert így könnyebb volt megtalálni az ellopott menyasszonyt GPS vevő segítségével – természetjáró körben már csak ilyenek a próbák. Szuper volt ilyen esküvővel zárni a 2016-os szezont, Bogi, Zsombi és Kincső, kívánok nektek boldog családi életet!

Bogi és Pityu esküvője

"Hogyan éljük meg esküvőnket úgy, hogy az emlékezetes maradjon" kézikönyv, I. fejezet

Dobjuk fel az egészet személyes elemekkel, mint például a menyasszony saját keze által horgolt szívekkel, köszönetajándék Lego-minifigurákkal, stb. Ha az az álmunk, hogy az örömanya készítse a menyasszonyi ruhát, akkor úgy legyen. Fűszerezzük remek zenével a hajnalig tartó bulit, a tortát (desszertet) pedig a Csillagok háborúja indulójára hozassuk be.
Pontosan úgy, ahogy Bogi és Pityu tette.
Szeretném még egyszer átélni ezt az esküvőt. Talán azért, mert Bogit kislány kora óta ismerem, talán azért, mert Pityuval ősidők óta együtt vannak, de leginkább azért, mert rajta hagyták kézjegyüket minden egyes pillanaton. És a mindent belengő családiasságért és vidámságért is. Bogi és Pityu, örök boldogságot kívánok nektek és az Erő legyen mindig veletek!

Emő és Boti esküvője

Emő és Boti nagy napját az emberi kapcsolatok – tekintetek, érintések, ölelések, egymásra nevetések – tették naggyá, nem volt benne semmi mesterkélt, semmi belemagyarázott. Ahol a násznagyok és szülők is pont úgy átélték a templomi esküt, mint a pár, az idősebbek pedig karöltve ugráltak a Back in black-re a fiatalokkal, azt az esküvőt csak szeretni lehet. Már az első találkozásunk és a jegyesfotózás után éreztem, hogy erre számíthatok részükről továbbra is.  Valahogy minden a helyén volt, ezért vallom, hogy mondhatja bárki, hogy a pompa, a fényűzés teszi az esküvőt, de számomra az mindig az emberekről és az emberi kapcsolatokról fog szólni. Emő és Boti, örök boldogságot kívánok nektek!

Emő és Boti – jegyesfotózás

Emő és Boti nem hoztak mást magukkal a fotózásra, csak a szerelmüket és vidám természetüket. Nekem pedig ennél több nem is kellett (na jó, azért hálás vagyok a késő délutáni fényekért is). Sétáltunk, beszélgettünk az esküvő napjáról, nevettünk, szórakoztunk, és közben ezek a fotók születtek. Ilyen egyszerűen. Szeretem azokat a kis mozdulatokat, érintéseket, tekinteteket, ami a pár "ujjlenyomata", ami egyedi, csak az övék. Az arcokat, amit csak egymásnak öltenek fel. Úgy érzem, Emő és Boti esetében sikerült megfogni ezeknek kis részét. Ja, és apropó esküvő, a nagy nap és az azt záró buli szenzációs volt, de az már egy más bejegyzésben fogom bemutatni, reményeim szerint.

Emi és Szike – jegyesfotózás és esküvő

Emi és Szike azok az emberek, akiket nem lehet nem szeretni, személy szerint régen nevettem valakivel annyit fotózáson, mint velük. A nagy nap gyönyörű pillanatokból állt: a gyimesi tájakról indulva azon keresztül, amikor jóbarátjuk áldotta meg őket a templomban (aki később a menyasszonylopásban is részt vett, khm-khm), egészen a szenzációsan pörgős buliig. A zene szinte egy másodpercre sem állt, nem is tudom, hogy bírták a táncosok. Fergeteges volt minden pillanat, amit fotózni egymagában felért egy bulival – ezt tanúsíthatták a napokig fájó végtagjaim is. Szavakban nem is tudok mindent összefoglalni ennél jobban, ezért inkább nézegessétek a fotókat. Emi és Szike, örvendek, hogy engem választottatok fotósotoknak, és ígérem, megisszuk majd azt a konyakot. És őszintén kívánok nektek sok-sok boldogságot házaséletetekben!

Hanna és Csaba – jegyesfotózás és esküvő

Ritka szép üzenetet kaptam Hanna édesapjától, miután megnézték a fotókat. Csak egy részt emelnék ki: "Önnek sikerült elérni azt ami az esküvőn nem jött össze... elsírtam magam". Én mint fotós ennél többet álmomban sem kívánhatok, elértem célomat. (Ezúton is köszönöm kedves szavait!) Hanna és Csaba esküvője arról szólt, amiről szólnia kellett: szerelemről, a bővülőben levő családról, barátokról, jókedvről. Hanna és Csaba, azt kívánom, hogy ha nehézségekbe ütköztök, emlékezzetek arra, ami a nagy napon történt: eső után mindig kisüt a nap. Ezenkívül persze örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

A Pál-Balogh család

Mindenütt jó, de a legjobb otthon – mondják, és mégis vannak emberek, akik bárhol, bármikor természetesek, saját maguk tudnak lenni. A csíkszeredai Pál-Balogh család már jó ideje messze távolban él. Kincső keresztelőjének kiegészítéseként “Egy nap az életből” családi fotózást szerettek volna, de mivel nem itt van jelenleg az otthonuk, egy rövidebb, spontán fotózást hoztunk össze a somlyói nyeregben. A gyerekek úgy varázsolták otthonossá a helyet, ahogy azt csak a gyerekek tudják, és máris a családi délutánjuk természetességének lehettem részese. Remélem, hogy hazatérésük után sor kerülhet majd egy igazi otthoni “Egy nap az életből” fotózásra is, amint azt eredetileg szerették volna.

Zelinda és Levente – jegyesfotózás és esküvő

Amikor először találkozunk a párokkal, általában megvan a bemutatkozás menetrendje, ami azzal kezdődik, hogy megbeszéljük a küldetésem lényegét, alapköveit. Zelindával és Leventével ez szükségtelen volt, már felkészülten érkeztek, és magam sem mondhattam volna el szebben azt, ami a vállalkozásom alapját képezi. Az idő elrepült, esküvőjük is eltelt, ebben a bejegyzésben már a teljes történetet mutathatom be, elejétől a végéig. Szerencsére pillanatvadászatként nem volt nehéz dolgom, mert bőven volt lencsevégre való momentum és a hangulat is hamar a tetőfokára hágott. Zelinda és Levente, örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

Kinga és Árpi esküvője

Az esküvői riportfotós feladata mindenekelőtt az, hogy hűen örökítse meg az eseményeket, és a fotók úgy meséljenek, hogy a pár újra és újra átélhesse a nagy nap múló pillanatait. Mivel ezzel a meggyőződéssel megyek minden eseményre, az a legizgalmasabb, amikor a fotókat elküldve a monitor előtt (körömrágva) várom a pár visszajelzését. Kinga nem is késlekedett, saját szavai szerint újra átélték az esküvőt a képeket nézegetve. Ez pedig számomra a legnagyobb létező dícséret. Még tavaly ősszel készítettük el jegyesfotóikat, és most, hogy szinte egy év múltán esküvőjükre voltam hivatalos, biztos voltam, hogy nem fogok unatkozni. És nem is unatkoztam, mert minden pillanat eseménnyel telített volt, amint az a fotókon is látszik. Kinga és Árpi, örökké tartó boldogságot kívánok nektek!

Erika és Ferenc esküvője

Nemrég tettem közzé Erika és Ferenc egyedi jegyesfotózását, és így, nem sokkal az esküvő után visszatekintve az elmúlt fél évre, nagyon örvendek, hogy fotósuk lehettem. Bolondosak, vidámak, tele vannak ötletekkel, és ez a nagy napon is megmutatkozott. Benne volt a kezük mindenben, amivel a vendégek kapcsolatba kerültek, és így az egész esküvőjüket valóban magukénak vallhatják. A Converse cipő pont úgy talált a vőlegényi öltönyhöz, mint a menyasszony egyszerű ruhájához, és az ünneplés stílusához is. Nem is beszélve arról, hogy a vőlegény szenzációsan dobolt, a vendégek pedig remekül szórakoztak. Erika és Ferenc, kívánom, hogy továbbra is együtt járjátok azt az egyedi utat, amit esküvőtökkel kitapostatok!

A Bogdán-Szenkovits család – “Egy nap az életből” családi fotózás

Ez a bejegyzés a Bogdán-Szenkovits család egy délutánjáról szól. Őszintén bevallom, itt is könnyű dolgom volt beilleszkedni, amiben segített az is, hogy esküvőjüket és a kis Zenkő keresztelőjét is én fotóztam (arról nem is beszélve, hogy szomszédok vagyunk). A sötét téli délután nagyon vidáman és gyorsan eltelt, sok játékkal, sétával, meseolvasással és fürdéssel. Kiemelt kedvencem Zenkő szobájának fala volt, ahová szabadon rajzolhat a kis művésznő. :)