Húha. Poroljuk le ezt a blogot, s nem is akárhogy. Igen, működik még a "Küldetésben", alkotok még, ha kérdeztétek volna, és remélem a lendület ugyanaz maradt, mint volt. Leírtam, majd kitöröltem innen néhány sort, ami az elmúlt szinte két évről szólt volna, mert nincs miért szót vesztegessek rá. Mindenki másként élte meg és túl, biztos volt közöttetek, akinek pozitív változásokat is hozott az életébe, legyen az több testmozgás vagy több idő a családdal, vagy az "élet rövid" közhely értelmének átértékelése. Mindegy is, nézzük mindig a dolgok pozitív oldalát. Én sokat túráztam a családommal, talán az elmúlt húsz év alatt nem láttam annyi szép helyet, mint az elmúlt másfél évben. És talán ezért is szeretném megmutatni ennyire nektek Zselyke és Benci esküvőjét, akikkel együtt Csíkszereda szívében, a Márton Áron Főgimnáziumban, majd a Madarasi Hargita alatt ünnepeltük azt, hogy egymásra találtak valamikor a "marcis" éveikben, és talán semmi sem választja szét őket, míg a világ világ. Egy önfeledt pillanatokkal teli esküvőt hozok nektek távol maszkoktól, vírustól, karanténtól és az elmúlt és eljövendő időszak bizonytalanságától. Ez most az ők történetük fotókban, fogadjátok szeretettel, nézzétek jó kedvvel és talán egy kicsi irigységgel is. Hű, az a buli! És mennyi "Küldetésben"-pár egy helyen, akikkel jó volt újra találkozni! :)
Zselyke és Benci, az itt elindított hagyomány szerint azt kívánom, hogy legyetek mindig olyan boldogok, mint az esküvőtök napján, és ha nehézségekbe ütköztök az életetek során, talán ez a néhány fotó emlékeztet majd arra, hogy milyen is a boldogság!
0 comments: