2019. szeptember 27.

Panka keresztelője - Egy nap az Orbán család életéből

D76_3271
Rég nem publikáltam családi fotókat a blogon. Bár inkább esküvőket fotózok, nagyon sok esetben pár évvel később az újdonsült családok családi eseményein, gyerekeik keresztelőin is van szerencsém résztvenni. Ez a jelenlegi keresztelő is egy egykori esküvő folytatása, Erika és Ferenc esküvője négy éve volt, és azóta már két gyönyörű gyerkőc boldogítja mindennapjaikat. Panka keresztelési ünnepe egy meleg őszi napra esett, és megmaradt bennem, mert a szívekben is ugyanaz a melegség uralkodott, mint amit az őszi nap sugárzott. Minden családtag és meghívott a lehető legtermészetesebben élte meg ezt a napot, így ki tudtam élni magam az őszinte életképek készítésében. És mint minden családi esemény, egy keresztelő sokkal több annál, ami a templomban történik, kezdve a készülődés izgalmával és végződve az ünnepi ebéd vagy vacsora jókedvével. Végül is ez is csak egy nap az életünkből, és mint a többi, tele van a mindennapok rutinjának szépségeivel. Megeszi a gyermek a cipőkalanat? Ha van fotó róla, évek múlva is jót derül rajta a család. Mit keres a fotós nálatok, amikor még mindenki a tegnap hordott ruhákban próbálja összeszedni a családot a nagy esemény előtt? Azokat a pillanatokat, ami az otthon meghitt környezetében történik, mielőtt a nagy futás megkezdődne. A nagy pillanatok közötti pillanatokat, amikor az igazi cselekmény történik, a paraván mögötti részleteket, ami egy képriport hírértékét képviselik, és amik megmozgatnak valamit odabent azon felül, hogy "milyen szépek ezek a fotók".
Azokat a fotókat szeretem igazán, amelyekről magunkra ismerünk, még ha sokszor tagadjuk is. Azt vallom, hogy ne a kamerának mosolyogj, mert az soha nem fog igazinak tűnni neked sem, de nevess teli szájjal azon a viccen, amit rég nem látott barátod, ismerősöd sütött el. Az vagy te, és azt szeretném én megörökíteni. Ezért száműztem a blogról azokat a fotókat, amelyek úgy készültek, hogy én is beleszólhattam, és ezért fogok ezután is olyan pillanatokat közzétenni, amin az igazi embereket láthatjátok, történeteket mesélve olyan pillanatokban, amelyek megmozdítanak bent egy érzelmi kapcsolót. És remélem többen is fel fogják ismerni azt, hogy a fotó túl kell mutasson a pillanatnyilag trendinek elfogadott szépség fogalmán, és ki kell állja az idő tesztjét, hosszú évek múltán is ugyanazt az érzelmet kell kiváltsa, mint akkor, amikor először nézegettük.
Lehet, hogy nem pont itt, e keresztelői történetet megosztva kellett volna leírjam mindezt, de már régóta érlelődnek bennem ezek a gondolatok és ideje volt "papírra vetnem" őket. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, mit gondoltok erről?

Tovább

2019. szeptember 14.

Kinga és Tamás esküvője

39
Az esküvői riport szépségét számomra az jelenti, hogy olyan töredékmásodpercekben rögzíthetem, bármi is történik azon a bizonyos nagy napon, amik esetleg elkerülhetik a résztvevők figyelmét, vagy amikre már másnap szinte senki sem emlékszik a nap izgalma után. És mivel minden esküvő más és más meglepetéseket hoz, soha nem lesz egyhangú vagy unalmas az, amit csinálok. Kinga és Tamás esküvőjén sok ilyen töredékmásodperc akadt lencsevégre, a jókedvű készülődéstől a vidámság szuperlativuszában tetőző lagzi végéig.
Kinga és Tamás, örök boldogságot kívánok nektek! Nagyon örvendek, hogy én örökíthettem meg az esküvőtöket, a "Szuperül elkaptad a pillanatokat, öröm volt nézni őket és sokat kacagtunk." visszajelzés pedig sokat jelent nekem.

Tovább

2019. augusztus 4.

Tímea és Tamás esküvője


Ugyan még nem kaptam visszajelzést a képekről Tímeától és Tamástól, de az engedély megvan, hogy megmutassam nektek az esküvőjüket, aminek nagyon örvendek. Hazafelé tartva mindig végigfut fejemen az esküvő napja és pillanatai, és azon a szombaton reggel öt és fél hét között, amennyi ideig az út tartott hazafelé a Brassó megyei Höltövényből, volt időm elmélkedni. Olyan dolgokon, hogy mit csinálhattam volna jobban, vajon maradtam-e le valamiről, nem volt-e túl zavaró a jelenlétem, miért nem javítják már meg a E574-est, mert leszakad az autó kereke, és így tovább. És persze még azon is, hogy miként fogok ennyi jó pillanatfotóból válogatni a blogra, mert legszívesebben mindent megmutatnék. Egyszerűségében volt szuper Tímea és Tamás esküvője, egy vizuális élvezet a riportfotós számára, és ahol szabad kezem volt a bemutatkozás után (apropó, örvendek, hogy szaporíthattam a Siposok számát). Mindent fotóztam volna és sajnos csak egyszerre egy helyen lehettem a tér-idő kontinuumban. Folyamatosan történt valami, főként a táncparketten, meg néha azon kívül is, ezért csak reménykedni tudok, hogy sikerült összefoglalnom eme néhány fotóban mindazt, ami történt. Tímea és Tamás, jól éreztem magam veletek, remélem sikerült igazi emléket állítani az esküvőtöknek, és örök boldogságot kívánok nektek!
Tovább

2019. július 4.

Gabi és Hunor esküvője


Szinte pontosan két éve volt annak, hogy a Mikó-várban először volt teljes esküvő, a szertartástól a dínomdánomig, a szabad ég alatt és mégis védett helyen, amikor újra az ódon falak közt visszhangzott a határozott igen, majd szólt a zene éjfélig és egy kicsit tovább is. A két esküvőben a közös vonás az, hogy mindkét pár jelen volt mindkettőn, és a fotós személye is változatlan maradt, ugyanis én voltam az a szerencsés, aki mindkét eseményt megörökíthette. Gabi és Hunor már két éve is szereplői lettek néhány jó fotónak, ezért annál is jobban esett, amikor felvették velem a kapcsolatot. mert azok a fotók egy szórakozni tudó és vágyó, de ugyanakkor az érzelmektől sem idegenkedő párost örökítettek meg. És most ők fogadták a vendégeket a várkapuban, ők mondtak igent örömkönnyek között az ősi falak árnyékában és táncoltak a fűben késő éjjelig, ők tették felejthetetlenné ezt a szép nyári napot. Gabi és Huni, élveztem esküvőtök minden pillanatát, köszönöm a megbízást és örökké tartó boldogságot kívánok nektek!
Tovább

2018. december 31.

2018 évzáró összefoglalója

014

Esküvőfotósként mit is csinálhatnék az év utolsó napján? Kiértékelem az elmúlt szezont, naná! Eltelt már néhány hónap az utolsó esküvő óta, elmúlt az az érzés, amikor szombat reggel arra ébredtem, hogy vajon feltöltöttem-e az ötven darab akkut, leformáztam-e a mind a húsz kártyát, tankoltam-e az autóba és bepakoltam-e a plusz zoknit, inget, nadrágot. Persze jól esik a pihenés, de hiányzik a forgatag, az izgalom, a mostmitfotózzak érzés, amikor előttem, mögöttem és jobbra-balra is történik valami érdekes, a fotók végigböngészése újra meg újra a feldolgozás alatt és az izgatott várakozás, amíg a pár visszajelez a "remélem, tetszik" kérdésre. Szeretném remélni, hogy fejlődtem, hogy tudtam újat is nyújtani az elmúlt évekhez képest. Persze, voltak szakmai visszajelzések, ezekről már áradoztam eleget, aki kíváncsi rájuk, megtalálja őket összesítve itt. Sokkal inkább azt szeretném tudni tőletek, hogy sikerült-e olyan emléket nyújtani, amit szívesen elővesztek újra meg újra, és át tudjátok-e élni azokat a pillanatokat, amire a fotók emlékeztetnek? Ha igen, akkor küldetés teljesítve.

Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget, hogy a fotósotok lehettem és ezzel a kedvenc idei fotóimból készített válogatással kívánok minden volt és eljövendő menyasszonynak és vőlegénynek, valamint követőimnek egy szeretetben gazdag boldog új évet!

Tovább

2018. október 17.

Noémi és Zsolt esküvője

D75_5740
Képzeljétek el az érzést, kézen fogva kijönni a kis kápolnából, mint férj és feleség, a természet lágy ölén, olyan környezetben, hogy az ember csak ülne és nézné órákig. Majd lakodalomra igyekezni a csűrben, gyermekek és felnőttek együtt ropva későig, kicsik nagyokkal, nagyok nagyokkal, kicsik kicsikkel, repertoáron többek közt az Alma együttes és Neoton Família, Nád a házam teteje és 220 felett, amíg a torta érkezik vagy holnap hajnalig. A Borospataki Skanzen adott otthont mindennek, és ennél ideálisabb helyszínt nehezen tudnék elképzelni, a hullámzó dombokkal és éjjel kristálytiszta, csillagokkal teliszórt éggel.
Talán sikerült is röviden összefoglalni Noémi és Zsolt (és persze gyermekeik, Eszter és Áron) nagy napját, a részletekről pedig meséljenek a fotók. Noémi és Zsolt, élményekben gazdag házas- és családi életet, örök boldogságot kívánok nektek!

Tovább