Annamari és Csaba esküvője

Kronológiailag visszafelé haladva, a Geréd-család legkisebb leányának esküvője idején éppen lazítottak a világjárvány miatt behozott tiltásokon. Annamari és Csaba egybekelésén erősen érződött, hogy a székely nem szereti a bezártságot, mindenki úgy mulatott, mintha nem nemrég söpört volna végig a világon valami, ami megváltoztatta az életünket. És volt ott sok csók, még a pap bácsi háta mögött is, rejtve – megszámolhatjátok a fotókon, hogy mennyi –, és örömkönnyek, a legnagyobb nővér, Ibolya pedig bebizonyította, hogy ő tudja a legjobban kibontani a pezsgőt (lásd a saját esküvőjét is). Nemsokára jelentkezem a harmadik lány esküvőjével is, addig is Annamarinak és Csabának így kívánok nagyon sok boldogságot, még évek távlatából is!

Ibolya és Hunor esküvője

Úgy gondolom, hogy annak az esélye, hogy három lánytestvér esküvőjét mind ugyanaz a fotós örökítse meg, elég alacsony, nekem valahogy mégis sikerült. Ibolya és Hunor szezonnyitó esküvőjén harmadszor láttam az apát, aki oltárhoz vezeti lányát, ugyanabban a faluban, ugyanabban a templomban. Ösztönösen vártam ugyanazt a pillanatot, amit már kétszer tapasztaltam: amint szívből megöleli gyermekét. Még a fény is ugyanaz volt, huhh, borzongás. Mégsincs két ugyanolyan esküvő, amint azt a három fotóriport tanúsítja.

Ezzel a bejegyzéssel – ahogy nálunkfelé mondják – megkerüli a szekér a lovakat, az első két történetet ugyanis a harmadik után szeretném megosztani. Addig is íme tehát Ibolya és Hunor esküvőjének krónikája. Ibolya és Hunor, a pillanatok a tiétek, kívánom, hogy ilyen érzelmekketel teli életetek legyen még hosszú évekig!

Hajnalka és Tamás esküvője

Ha újra kellene szervezzem az esküvőmet, határozottan olyant szeretnék, mint amilyen a Hajnalkáé és Tamásé volt: klisék és elvárások nélküli, könnyed és szabad, vidám és zajos, őszinte és igazi. Szeretném, hogy lehessen lefeküdni a fűbe, élvezni a naplementét egy pokrócon és későig táncolni a csűrben a barátokkal és a családdal. A végén még az se baj, ha a lopást gyűjtögetős játékkal büntetik, csak a zene legyen ilyen jó és a kaja ennyire kérje, hogy kerülj még egyet a svédasztalnál. Azt se bánnám, ha éjjel hideg lenne, mert ilyenek a hegyeink, megszoktuk már, különben is azért találták fel az alkoholt, nem?

De jó is volt Hajnalka és Tamás esküvője! Remélem, a fotók által egy kicsit ti is mindannyian részt vehettek benne. Hajnalka és Tamás, köszönöm az élményt, elememben éreztem magam, örök boldogságot kívánok nektek!

Hanga és Csaba esküvője

Még a fotókat sem látták, máris ezt írta Hanga: „25 év alatt először nem éreztem kényelmetlenül magam, amikor fotóztak”. Ki sem tudom fejezni, mennyire simogatja az ilyen visszajelzés a fotós lelkemet. Ott jártam Hanga és Csaba esküvőjén, ahol még sohasem: Szászrégenben. Valahogy ezt a vidék eddig kimaradt a portfóliómból, de remélem lesz még alkalmam ott fotózni. Tetszett a nyíltság, barátságosság, amivel mindenki fogadott, annak ellenére, hogy teljes ismeretlenként érkeztem. Szeretem, ha az emberek nem rejtik a komolyság maszkja alá az érzelmeiket, itt pedig nem volt hiány belőlük. A vajdaszentiványi rendezvényteremnél szebbet pedig keresve sem találhattak volna, volt ott sátor, tópart, fák és lovarda – ezt ki is használták a barátok, amikor Hangát ellopták, lásd a fotók közt. És befejezésül hadd mondjak valami örök igazságot: az szereti egymást igazán szépen, aki úgy néz a párjára, mint Hanga és Csaba egymásra. Főleg lassú tánc közben, de amúgy a nap minden pillanatában.

Más nem maradt hátra, mint hogy Küldetésben-stílusban örök boldogságot kívánjak nektek, Hanga és Csaba!

Júlia és Róbert esküvője

Fotográfiailag nem volt ingerszegény Júlia és Róbert esküvője. Sok jóbarát, sok kisgyerek, népes család és egy meggypiros veteránautó – kell ennél több? :) Ja, igen, és Szováta egy szép májusi napon – szóval minden adott volt Júlia és Róbert álomesküvőjéhez. Nekem személy szerint mindig is gyengém, ha az emberek ki tudják mutatni az érzelmeiket, itt pedig ebből nem volt hiány, főleg Júlia részéről. Nevetés, könnyek, nevetés, erről szólt az a nap, így lett örökké emlékezetes. Jó volt az esküvőtöket fotózni, örök boldogságot kívánok nektek, Júlia és Róbert!

(Képzeljétek el, milyen arcom lett volna, ha azt a piros autót elvihettem volna egy körre!)

Kinga és Barni esküvője

Hű, de rég kérdeztem rá Kingáéktól, hogy blogolhatom-e a fotókat! Mea culpa, hogy lassan megy nekem a bejegyzések elkészítése, pedig ezt az esküvőt mindenképp meg szerettem volna mutatni. Még tavaly nyáron, már szinte egy éve volt Kinga és Barni nagy napja, és ami miatt számomra emlékezetes marad, az a személyiségük. Mindig igyekszem, hogy fotóimon megtalálják magukat a párok, erre figyelek egész nap, viszont Kinga és Barni részéről nem volt nehéz dolgom. Mint folt a zsákra, úgy találnak egymáshoz, vidám-nevetős, extrovertált személyiségük meghatározta az egész esküvő és mulatság hangulatát. Kedvenc fotóim között részemről kakukktojás a néhány beállított fotó, de a régi iskolájukban készült, így szervesen a kapcsolatuk része az is. Kinga és Barni, örvendek, hogy a fotósotok lehettem, és örökké tartó boldogságok kívánok nektek!